2008.
Július 9.

   Alig telt el egy óra, és elkezdődött a közös trippelés. Valentin szokás szerint fanatikus electro-techno kedvelő lett, de ilyenkor én is jobban elviseltem ezt a zenének nevezett idegtépő ricsajt, mint a klasszikus rockot.
   - Norra, mi a fasz van veled? - böködött meg valaki. Nehéznek éreztem a fejemet, fáradt voltam és szomjas, és kurvára meg akartam ölelni valakit, de éreztem, hogy a rácsok, amiket minden ilyen estén erőfeszítéssel tudok csak áttörni az eki ellenére is, ma olyan kemény, mint az acél. - Norra! - Ismerős volt a hangja a srácnak, de nem emlékeztem, hogy bárki bejött volna a lakásba, és ez se Félixé, sem Valentiné nem volt. Vagy az agyam mixelte össze a hangokat a zene hatására, vagy valamiről kurvára lemaradtam. Aztán felemelte a fejemet az államnál fogva, és már épp szólni akartam, hogy kicsit finomabb is lehetne, amikor megpillantottam a srác arcát.
   Hát ez meg hogy a faszba kerül ide?
   - Mi van?
  Kezdtem feleszmélni, úgyhogy lassan összeállt a kép, hogy ez a félnótás nem a gondolataimra, hanem a szavaimra reagált, szóval szippantottam egy mélyet az áporodott, izzadságtól és női parfümtől súlyos levegőből, majd felnéztem Ádámra.
   - Mondom, mi a faszt keresel itt?
  - Beugrottam - vakarta a tarkóját zavartan. Összevontam a szemöldököm, aztán elnéztem mellette, hogy megkeressem az öccsét. Valentin valami csajt szórakoztatott, és rá sem bagózott a bátyjára. Ezek ketten rosszabbak voltak, mint mi Nikóval.
  - Aha - biccentettem, de már tápászkodtam is fel, mert rájöttem, hogy kurvára vagy tizenöten vannak még rajtunk kívül ebben a telepi putriban.
   - Amikor... Cingár szaxizik, akkor mindig megmozdul bennem valami. - A hang irányába kaptam a fejem. Félix ült velem szemben a földön valami másik sráccal, aki átlényegülve próbált színészkedni. Csak tudnám, honnan ilyen rohadt ismerős ez a szöveg. - Egy, öhmmm, érzés... hogy megfojtom, vagy valami ilyesmi. - Erre Félix fújtatva felröhögött, majd feltartotta a kezét, amíg lehúzta a maradék sörét.
   - Te, tudod, mi kéne nekem? - vetette oda egy hangos böfögés kíséretében.
   - Mi?
  - Fekvőrendőr. - A srác erre megvilágosult tekintettel kihúzta magát, majd köhintett egyet, és bamba arccal megkérdezte:
   - Egyenruhás?
  Erről rögtön beugrott, honnan olyan ismerős a szöveg. Ez a két hülye az Üvegtigrisből idézett.
   - Beton, te állat! - Az az igazság, hogy Félix kurva jól hozta Lali szerepét. Nagyon szarul színészkedett, meg hazudott, de ha Lalit kellett idézni a büféskocsiból, verhetetlen volt. Valószínűleg ez a karakter annyira közel állt hozzá, hogy nem kellett mást csinálnia, csak magát adnia. Vagy a faszom tudja, a lényeg, hogy ment neki.
  - Szerintem a kettő viccesebb - furakodott oda Valentin a karján egy szöszivel. Nyeltem egy nagyot, de olyan szomjas voltam, hogy a nyelvem fent ragadt a szájpadlásomon. Jobb híján bontottam egy üveges sört, amit a szoba közepére levágott rekeszből kukáztam, majd egy húzásra kiittam a pia felét. Aztán körbepásztáztam a tekintetemmel a lakást, felmértem a csajokat, és amikor végre kiszúrtam egy ismeretlen barnát, rájöttem, hogy képtelen lennék ma kúrni. Nem, ez így baszottul nem lesz jó. Visszatámolyogtam a kanapéhoz, és sóhajtozva leültem a sörrel a kezemben, ezzel egyidőben Félix elkapta a tekintetem.
   - Hallod, amúgy már akartam mondani, csak féltem, hogy felidegesítelek, vagy valami ilyesmi, de most nincs ez az érzés, szóval elmondom, hogy Sev múltkor érdeklődött nálam rólad meg Davidről. Jó lenne, ha dumálnál vele erről, vagy valami, vágod, mert azért David csak az ő apja, és igazából kurvára jogában áll tudni, hogy most ti testvérek vagytok, vagy mi a fasz van, mert még mi sem tudjuk, de ha azok, akkor igazán elmondhatnád az öcsédnek, hogy hugicával nem illik kezdeni, érted, hogy mondom...
   Ettől valami elbaszott érzés lett rajtam úrrá. Nem, Sev nem a hugicám, de aztán a tököm se tudja. Lehet, hogy mégis csak az? Merthogy én nem tudok erről, de másrészről meg arról se tudok, hogy ne lenne az... Aztán eszembe jutott, hogy nekem volt apám, és bár már rég elföldelték, azért az rémlik, hogy kurvára hasonlított rám. Nem nagyon értettem, miért tartott eddig ez a felismerés, de végül leesett, és akkor akaratlanul is egy idióta vigyor terült el a szétcseszett képemen.
   - Hozzád beszélek, baszod - tárta szét sápadt karjait Félix. - Mi vigyorogni való van ezen? Felfogtad egyáltalán, amit mondtam?
   - Nem t'om - ingattam a fejem, ahogy nyelvbotlással bár, de kipréseltem magamból a választ. - Sev nem a hugicánk. - Ezzel lehunytam a szemem, és ekkor feltűnt, hogy már nem is electro-techno zene megy, hanem valami trip-mix. Kurva bizarr érzés lett rajtam úrrá, és furcsa emlékek bukkantak elő valahonnan hátulról az apámról, meg egy terhes nőről, meg az ordítozó Nikóról, aki miatt órák óta csengett a fülem, és emiatt már én is bőgtem. Éhes voltam. Most is az vagyok. Baszottul megkívántam egy jó rántotthúst meg sültkrumplit majonézzel. Igen, a majonéz sokkal jobb, mint a ketchup, mert arról mindig a vér jut eszembe, és én nem szeretem a véres krumplit. Egyszer amúgy felszakadt szájjal ettem sültkrumplit, és nem volt jó élmény. Először is, a krumpli ízét elnyomta a saját vérem, másrészt meg a só úgy marta a sebemet, hogy könnyezni kezdtem, egy csaj meg azt hitte, sírok, mert szétbaszták a fejem. Nem, az nagyon nem volt jó élmény, sőt, egyenesen megalázó volt, szóval én tuti nem eszek ketchupos krumplit.
   Az egyik csaj nagyon szemezgetni próbált velem, úgyhogy néhány perccel később megkérdeztem tőle, hogy nincs-e kedve leszopni, mert a kúrás az nem ment, ez viszont jólesett volna, de erre teljesen kiakadt, és elküldött a kurva anyámba. Azt mondtam neki, hogy onnan jövök, erre pedig már nem tudott mit mondani. Furcsa tekintettel elsétált. Később megpróbált anyagot szerezni, de mivel nem talált rá embert, végül újra egymás mellett kötöttünk ki. Nem nagyon számított már a forrás neki. Aztán kétségbeesett, mert nem találta meg a pénzét, amiről esküdözött, hogy a zsebében volt még egy órával ezelőtt. Hittem neki, és mint később kiderült, tényleg volt pár ezer forint a zsebében, amit Valentin lopott el tőle, mert egy óvatlan pillanatban észrevettem, hogy egy ismeretlen pénztárcát próbál elrejteni úgy, mintha kiesett volna az illető zsebéből. Na mindegy, lényegében nem volt mivel fizetni, ezért végül csak leszopott a fürdőszobában.
   Amikor a szájába vette a farkamat, eszembe jutott elgondolkodni rajta, hogy vajon jut-e a csaj szájából az imént lenyelt ekiből rá, és így esetleg ő is külön benyom-e, de aztán hülyének éreztem magamat attól, hogy a beekizett farkamon agyalok ahelyett, hogy a csajra koncentrálnék. Amúgy egész ügyes volt, szóval megsimogattam a feje búbját, majd amikor kivette a szájából a farkamat, a füléhez hajoltam, és megdicsértem. A csaj kurvára hülyének nézhetett, de nála is kezdett beütni az anyag, ezért ahelyett, hogy fogyatékosnak nézett volna, a szívéhez kapta remegő kezét, és nagyon szépen megköszönte.
   Képbe került valami másik csajszi is, de ő nem szőke volt, hanem a barna, akit még az elején néztem ki magamnak. Ekkor jutott eszembe, hogy a szöszi, aki leszopott az ekiért, az az a csaj volt, akire a ruszki ráment. Ja, így már világos, hogy lopta el a pénzét, bazmeg. Némi bűntudat lett rajtam úrrá, de aztán láttam, hogy visszataláltak egymáshoz, így el is múlt az érzés. Azon gondolkodtam, vajon Valentin észre sem vette, hogy félrevonultunk, vagy csak nem vesz tudomást róla, mert ő nem olyan, mint én meg Félix, hogy már elvből sem kezdenénk olyan csajjal, aki az egyikünknek megvolt. Jó, persze nem kúrtam meg a szöszit, de attól még leszopott, és a ruszki épp akkor smárolt vele, és... inkább elfordultam. Nem, ezt az én gyomrom nem bírta, és ha Valentin meg már a rostostól is fosik, nem tudom, mi lesz a beleivel. Kurva nagy gáz, az biztos, de talán ha nem szólok neki, mindegy lesz, merthát ugye amiről nem tudunk, az nem is fáj. Na mindegy, nyeltem egyet, és visszafordultam a barna hajúhoz, aki a combomat tapogatta. Megcsillanó fülbevalója magára vonta a figyelmemet, ami kábé annyira volt attraktív, mint a frissen leesett, szűz hó, amit félsz összetapicskolni, mert annyira szép. Félve simítottam végig a fényben szikrázó, köves fülbevalón, és közben azon gondolkodtam, mikor esik már le az első hó, hogy megcsodálhassam, és amikor a csaj megkérdezte, hogy mit művelek a fülével, meg is kérdeztem ezt tőle. Ő erre nagyon furcsán nézett rám, majd megeresztett egy szégyenlős, zavart mosolyt, és közölte velem, hogy még csak július van, édes. Hát ez az baszki... július.
   - Baszki, sosem nyomtam még ilyen jó tabit - lihegte aztán, én meg hátrébb húzódtam, hogy kényelmesen nézhessem gyönyörrel teli arcát. Hát ez a mi anyagunk, édes! Legszívesebben ezt is elmondtam volna neki, de nem akartam, hogy tudja, azt meg pláne nem, hogy visszajárogasson. Elég, ha úgy maradok meg benne, mint akivel élete legjobb tripjén járt. Ettől megjött a kedvem kicsit lázba hozni, hogy még emlékezetesebbé tegyem neki az éjszakát, és biztosan én ugorjak be neki elsőnek róla, szóval elkezdtem a nyelvemmel birizgálni a fülcimpáját, amitől totál begerjedt, és tapogatni kezdett mindenhol. Megfogtam a kezét, mert a szokásos eki-formát hozta, ami annyit tesz, hogy mindenkit szeret, meg fogdos, de ezt nem ilyen kapkodva kell, hanem lassan, hogy az tényleg élvezetes legyen. A csaj egy darabig tűrte, hogy összefogtam a két csuklóját, de aztán fészkelődni kezdett, nem bírt magával, nekem meg egyre nehezebb volt tartanom őt, ezért inkább ráfeküdtem. Egy darabig mozdulatlanul tűrte, hogy vezessem a dolgot, de aztán könyörögni kezdett, hogy engedjem el a kezét, hadd fogdosson, én meg ettől gerjedtem be teljesen. Faszba az egész kóstolgatással, zabálni akartam, és a csajszi meg hagyta, és már épp egymásnak estünk volna ott mindenki előtt, amikor valaki lerántott a kanapéról, és a váratlan támadás, meg a kéjvággyal teli tudatom gondoskodott róla, hogy elfelejtsem tompítani az esést, ezért bekúrtam a fejemet az asztal szélébe. Rohadtul lüktetett a koponyám, meg vibrálni kezdett a szoba, de éles fájdalmat nem éreztem, és amikor megtapogattam a koponyám, hogy megbizonyosodjak róla, hogy nem folyik a vérem, felpattantam, hogy behúzzak egyet annak a görénynek, aki lerántott a kanapéról. Csak aztán láttam, hogy egy idegen srác az, én meg értetlenül álltam ott, figyelve, ahogy sírástól remegő szájjal kapkodja a levegőt, közben a csajra meg rám mutogat, és azt hajtogatja, hogy egy polip vagyok, és kiszorítottam a csaj tüdejéből az összes levegőt, ezért meghalt. Kurvára megsajnáltam csórikámat, mer' rosszul ütött be nála a cucc, és nincs annál szarabb érzés, amikor ilyen trippen vagy... Szóval odaléptem hozzá, és halkan elmondtam neki, hogy nem vagyok polip, hanem egy olyan srác vagyok, mint ő, és a lány él, és amúgy is minden oké, nemsokára jobb lesz, de ne menjen ki az ajtón, mert ott viszont sok a tengeriszörny. Erre hevesen bólogatni kezdett, és leült a kanapéra, én meg totál megnyugodtam, mert ha kimegy, ki a fasz tudja, mi baja lett volna, vagy kinek mit beszél, és minket azért nem akartam szar helyzetbe hozni, mert ő bad trippel.
   Visszamentem a csajhoz, de az meg teljesen megzabolázva bámult valamit, mire követtem a tekintetét, és rájöttem, hogy a ruszkit nézi, aki a gyufákkal játszik. Hát ez sem volt nagyon rendben, főleg, hogy azt próbálgatta Félix farmerján, hogy meggyullad-e a gyufa, én meg bepánikoltam, mert nem akartam, hogy felgyújtsa a haveromat, de aztán úgy voltam vele, hogy Félix tudja, mit csinál, és ha ő engedi, akkor én nem szólhatok bele. Amúgy sem volt ok pánikra, mer' hogy a gyufa nem gyulladt meg. Ezek a maiak már nem olyanok, mint a régiek, hogy a cipőd talpán is simán életre kelted, szóval épp emiatt kúr fel az is, hogy Valentin stílusosnak tartja a gyufázást. Nem, kurvára nem az, mert nem tudsz vele olyan lazán gyújtogatni, mint régen, és ha mondjuk, ezt a farmerosat épp egy csaj előtt csinálod, akkor annak tuti előbb jut eszébe a szerencsétlen szó, mint a stílusos. Na mindegy, elengedtem ezt a gondolatmenetet, mert Valentin már nem Félix farmerját gyújtogatta, hanem egy papírcetlit, amit a zsebéből kukázott, de az várakozásán alul teljesített, ezért felpattant, és azt üvöltötte:
   - Ahogy Rammstein mondaná:

Willst du dich von etwas trennen
Dann musst du es verbrennen
Willst du es nie wieder sehen
Lass es schwimmen in Benzin

   - Ez meg mi a faszról beszél? - hajoltam közelebb, a csaj meg meghallotta, és miközben bálványozva figyelte a ruszkit, lefordította nekem:
   - Arról, hogy ha meg akarsz valamitől szabadulni, azt el kell égetned, ha meg nem akarod látni, úsztasd meg benzinben. - De ezt amúgy ilyen totál rajongva mondta, nekem meg lassan összeállt a kép, hogy tényleg Rammsteintől idézett ez az idióta, méghozzá a Benzinből, de nem az én hibám volt, hogy nem értettem, mert ezt énekelni kellett volna, nem pedig szónokolni, mint valami kurva diktátor. De hát Val már csak ilyen... egy kurva diktátor.
   Miután a ruszki megunta a gyújtogatást, felszívtunk még egy kis speedet a candyflip mellé, mert én kezdtem kiütni magam, meg asszem Félix is, de Val még pörgött, mint az állat, szóval szerintem ő már jóval előttünk bespeedezett.
   Kicsit később újra egymás mellett voltunk a csajjal a kanapén, ő még mindig az eki varázsa alatt állt, és a pofámat simogatta, hogy állítása szerint: a tudatalattijába véshesse az arcomat. Ez elég ijesztően hangzott, mintha nyomkövetőt rakna rám, mint valami kurva börtöntöltelékre, de ekkor eszembe jutott, hogy igazából az is vagyok, hiszen a rácsok itt voltak, és én nem szabadultam, és egyre szűkült a hely, nem bírtam már magammal ebben a kurva cellában, és ki akartam innen jutni, ezért nekiálltam kikaparni magamat a bőrömből. A csaj sikongatva próbálta megakadályozni, hogy tovább kaparjam a bőrömet, de elég gyönge volt hozzám képest, és ez szórakoztatott, szóval kibukott belőlem a nevetés, azután viszont szinte rögtön abba is hagytam, mert valaki énekelni kezdett, és olyan kurva gyönyörűnek találtam, hogy úgy éreztem, meg kell próbálnom leutánozni, hogy a magamévá tegyem, és a polcra rakhassam, mint valami szuvenírt.
   - Azt is tudom, hogy ki rakta, hogy én járjak sírva rajta...
  - Matt - ugrott oda Félix, a homlokomon megéreztem hideg kezét. Meg akartam magyarázni neki, hogy jól vagyok, félrelöktem a kezét, de nem foglalkozott vele, újra az arcomon volt nedves tenyere. - Haver, szakad rólad a víz, minden oké?
   Bólogatni kezdtem, de zavart, hogy itt van, mert tovább akartam énekelni azzal a valakivel, akit nem láttam, de női hangja volt. Alig bírtam újra elkapni a fonalat, a füleimre tapasztottam a kezeimet, hogy halljam, ahogy szólongat a dallammal és a szavakkal, hogy összekapcsolódjunk, és magával vihessen oda, ahol mindenki ilyen bánatos és magányos, mint amilyen én is vagyok...
   - Nem járok én sírva rajta, nem járok én sírva rajta... Járjon, aki rakosgatta, járjon, aki rakosgatta.
   Valaki megkérdezte tőlem, hogy: neked ilyen jó hangod van? Erre felnéztem rá, de nem feleltem, mert nem értettem a kérdést. Félix elmondta neki, hogy ő tudta, de én még mindig nem vágtam, miről folyik a csevej. Mégis hogy lehetne besorolni egy hangot úgy, hogy jó vagy rossz? A hang nem jó és rossz, az csak van, hogy kifejezd azt vele, ami láthatatlan, de tök mindegy az egész, mert valaki még hanggal sem fogja fel, hogy mi a fene van benned. A többségre ez igaz. Szóval minek is a hang? És mi az, hogy jó hang? Valami, ami tetszik, amire jobban figyelsz, és jobban próbálsz megérteni, mint valamit, ami nem tetszik, mégsem sikerül?
   Elvesztettem a fonalat...
   - Honnan?
   - Volt néhány intim pillanatunk. Néha énekelt nekem. Innen lehet tudni, hogy jó vagy rossz érzéseket idéz-e elő belőle a cucc.
   - Az éneklés rossz vagy jó jel?
   - Rossz.
   Szóval hiába voltam jó, hiába értem el, hogy figyeljenek arra, amit énekelek, attól még rossz voltam, és végül is nem értették meg, hogy mit akarok kitépni magamból.
   Aztán valami fura dolog történt... A barna csaj közelebb húzódott, ráült a térdeire, és a vállamra hajtva a fejét énekelni kezdett velem:
   - Bánat, bánat, de nehéz vagy, de rég, hogy a szívemen vagy.
   Aztán a következő sort már együtt énekeltük:
   - Szállj le bánat a szívemről, keserűség a lelkemről...
  Utána már csak arra eszméltem, hogy csókolózunk, de nem valami hevesen, nem úgy, ahogy egyébként szeretek, hanem lassan, mintha tényleg azon dolgoznánk, hogy kimasszírozzuk egymásból ezt a kurva nagy bánatot, mert biztos voltam benne, hogy ezen az estén ő volt az egyetlen, akivel egy síkon ragadtunk a trippen, és ő az egyetlen, aki érti, mi van bennem. Talán benne is volt valami hasonló, ki tudja. A lényeg, hogy kismároltuk magunkból, aztán elvonultunk a fürdőszobába, és miután magunkra zártam az ajtót, beültünk a fürdőkádba. Azt mondta a csajszi, hogy olyan, mintha háború dúlna, és mi ketten ugyanoda bújtunk volna a bombák elől. Ez nagyon elgondolkodtató volt számomra, mert amúgy a fürdőkádba tényleg el szoktak bújni a filmekben a robbanás elől, ezért totál beleéltem magam a szituba, és úgy összepréseltem magunkat a szűk helyen, mintha egy ikerpár lennénk az anyaméhben. Aztán a fülembe súgta, hogy tudja, hogy nincs biztonságban, de becsapom őt, mert olyan szorosan ölelem, mintha tévedne, és ez az illúzió valóságosnak tűnik, és jelen pillanatban kislánynak érzi magát a karomban. Ez a mondat visszarántott az éberség egy alternatív változatába, és félrelökte a szexuális vágyaimat. A bőrén játszottam az ujjaimmal, majd végigcsókoltam a karját, tovább tapogattam, nyalogattam és néztem, mígnem a bőre jeleket nem küldött nekem, és én megmertem volna rá esküdni, hogy az apró mintázatok a bőrén beszélni akarnak hozzám, aztán eszembe jutott, hogy végül is, miért is ne? Hiszen a tenyérből is lehet jósolni a vonalak alapján, lehet, hogy a többi részből is lehet, csak ahhoz egy másik tudatállapot kell, nem pedig jósképesség, vagy mi a frász. Aztán a sötétben egymásba gabalyodott a tekintetünk, és én elmerültem a látványban: milliónyi színes üvegtörmeléket láttam összegyúrva. Nem tudtam eldönteni, hogy maga az írisz miatt van-e ilyen színe, vagy az ott ragadt törmelék miatt. Legyen Ön is milliomos szeme volt ennek a lánynak... Kedvem támadt valami kvízjátékhoz, de mire rájöttem, hogyan is működik a nyelvem, Miss Milliomos úgy aludt a mellkasomon, mint valami ártatlan kisded.

Mogyorósi Vivien